Példa egy rövid történetre a környezetről

A novella rövidítése Sztori Rövid, amelyet röviden egy irodalmi mű részeként definiálunk, amely egy személyről és minden vele kapcsolatos dologról szól egy rövid írásban. A novella irodalmi szakértők által leírt definíciója egy fiktív esszé, amely az ember életének egy részét és az életét meséli el röviden (Pradopo, 2010: 6). A novellák többnyire nem tartalmaznak 10 000-nél többet mond.

A novellák remekművek irodalom amit sok rajongó, mert a szűkszavúba csomagolt történet mellett az olvasó sem unja meg könnyen élvezni. Főleg most, hogy a novellák könnyen megtalálhatóak benne levél helyi hírek minden héten, amelyeket tehetséges írók írnak, akik már jártasak a szövegszerkesztésben. A novelláknak több írási kritériumuk, írásszerkezetük van, és tartalmazniuk kell a történet belső elemeit. A novella kritériumainak leírása a következő leírásban kerül bemutatásra.

Novella szerkezete

A novella szövegének szerkezetének a következő részeknek kell megfelelnie:

• Absztrakt, egy kezdeti vázlat, és összefoglalja a készülő novella tartalmát.
instagram viewer
• Orientáció, a novellák viszonya korszakhoz/időhöz, helyhez és atmoszférához.
• A komplikáció olyan események sorozata, amely konfliktussá válhat, ebben a szakaszban a történet minden szereplőjének karakterét megtalálják.
• Értékelés, olyan megoldások keresése, amelyek a történet csúcspontjához vezetnek.
• Megoldás, a megtalált megoldás megvalósítása.
• A Coda egy érték vagy üzenet, amely a történetből átvehető.

Rövid rövid példa

1. Egészséges lándzsahegyem
(Gayatri műve)

Amikor azon a hajnalon a kakas kukorékolt, tudtam, hogy ma rengeteg tevékenység vár rám. Iskola, tanórán kívüli, nem beszélve a magánórákról, amin apámmal és anyámmal együtt nevettem. Vergődés közben is néha behunyom a szemem,

„Gyönyörű lenne, ha minden reggel megszabadulnék az iskolába biciklizés, a tanulás és a tanulás rutinjától” – motyogtam magamban.

Amikor felébredtem, és a fürdőszobába rohantam, mielőtt a nővérem bejött, eszembe jutott, mit kell vinnem.

Amikor megérkeztem az ebédlőbe, kikerekedett a szemem, mert én voltam ott az egyetlen. Amíg anyám a konyhában főzött. Ezúttal nem ez a szokásos jelenet. Amíg anyám kérdése fel nem ébresztett.

"Tumben vasárnap ilyenkor szorgalmasan korán ébredsz Edo?"

Hah! Kiderült, hogy ez a nap valóban ünnep, és egy vízcseppre ébredtem, ami annyira hideg eső éjszakai.

Csalódott. De próbáltam másképp gondolkodni. Jó lenne, ha ma nyaralnék, kedvemre játszanék, délelőtt tornáznék. Úgy érzem, már régóta nem nyúltam ehhez a szokáshoz.

– Anya, most megyek a városligetbe, rendben. Ha anya bólint, az azt jelenti, hogy engedélyt kaptam.

Siettem, hogy megszerezzem a hegyikerékpárt, amit apám adott, amikor festőbajnok voltam. Uzsonnával a városházára mentem. A Surabaya városi park most nagyon más, mint tíz évvel ezelőtt, amikor gyerek voltam. Tizenkét évesen végre élvezhetek egy napot, ahol biztonságos terület van a levegőszennyezéstől.

Igen. A légszennyezettség az ellenségem. Bárcsak minden visszatérhetne a régibe korszak régen, a királyság korszaka. Ahol nem áll rendelkezésre minden jármű, és csak lovas kocsi áll rendelkezésre. Kellemes és füst nélkül, ami zavarja a légzést és betegségeket hoz. De a civilizáció fejlődése nélkül világos, hogy ez nem élet. Ha megpróbáljuk élvezni azt, ami jelenleg van, jobb lehet a természet megőrzése mellett.

A természet védelméről beszélve megnéztem a legtöbb kertet, amelyet Risma asszony javított, javított, szépített. Ázsia legjobb polgármestere, kiderült, hogy igazán törődik az építkezések és az itt-ott rombolások környezeti hatásaival. A hősök városaként emlegetett Surabaya néhány évvel ezelőtt a jelek szerint meglehetősen aggasztó állapotot élt át. A motorfüst okozta szennyezés mellett számos gyárat létesítettek ezen a területen. Egyre szorosabb. Hideg levegő sincs.

Surabaya város önkormányzata jelenleg szüntelenül épít minden olyan infrastruktúrát, amely barátságos polgárai számára. Kezdve a városi parkoktól, zöld területektől, mangrováktól és számos más érdekes nyilvános létesítménytől.

„Büszke vagyok arra, hogy Surabaya polgára lehetek” – mondtam magamban.

Kicsit megzavart a látásom, amikor néhány takarító eltakarította a maradék szemetet az út szélén. Az egykori testvérpár szemete, akik véletlenül találkoztak, akkor nem tudom, miről beszéltek. Csak időnként volt időm a szemükbe nézni, és közben ezt a pillantást eljátszották, és eldobták az elfogyasztott jéghez használt műanyag fóliát.

Ide költöztek, ha csak a sárga hadsereg nem létezett. Hová lett a szemét? Folyó? miatti árvíz tól től emberi hanyagság. Mély levegőt vettem, orrlyukaimban még mindig ott volt a szemét szaga.

"Busuuukkk", rohantam a biciklimért és elindultam haza, mert későre járt.

A városi területeken élő emberek viselkedési mintáinak átadása miatt hiányzik a hangulat falu. Igen, hiányoznak a nagyszüleim. A zöldellő, dús levelű rizsföldekről és a bivaly szántás hangjáról nem is beszélve. Az a kilátás, amit csak akkor kapok, amikor hazamegyek Eidre. Továbbra is hálás vagyok, hogy olyan városban élek, ahol a fejlődés egyre inkább mutatja az ország humán erőforrásának magas színvonalát Indonézia.

Az út végétől a házig, ahol élek, nagyon zsúfolt. Azt hittem, kampány vagy ilyesmi, tekintve, hogy az idei év az egyidejű önkormányzati választások éve. Ott volt apa, testvér és anya is, kezében egy itallal teli teáskanna.

– Edo, gyere ide – szólította meg a bátyám.

Elmentem találkozni az összes lakóval, akik kopott ruhában gyülekeztek, és izzadság áztatta a testüket.

– Edo, nem segítettél, igaz? Hol voltál? - kérdezte a nővérem.

– Igen, az összes barátod segített apának kitisztítani az ereszcsatornát. – mondta apa.

Úgy tűnik, a Darmo-ház összes lakója tömeges közösségi szolgálatot tart. A házban szinte minden lakó részt vett. Jó móka volt együtt takarítani a házat, miközben az anyukák otthonukban készített ételeket fogyasztották.

„Ezek után te gyere, Edo, mindketten kimegyünk a parkba, hogy belépjünk a lakónegyedbe” – kérdezte apám.

- Mit akarunk ott? - kérdeztem.

„A későbbiekben mindannyian ingyenes szemeteskukákat biztosítunk a park területén. Apa tegnap vette, mindannyian együtt csináljuk rendbe a Perumnas kertet.

Apa rövid magyarázata lenyűgözött. Kiderült, hogy az aggodalmat hozzáállással kell kifejezni, nem csak elméletalkotással. Jobb lett volna, ha én is úgy intézkedem, hogy összeszedem a hanyagul kidobott használt Popsicles szemetet, ahelyett, hogy a még gyerekes szeméttulajdonost szidtam volna. Igen, már felnőtt vagyok.

"Ez az, hölgyeim és uraim. A tisztaságra és az egészségre törekvő polgárokként kötelesek olyan intézkedéseket hozni, amelyek tükrözik aggodalmunkat. Községünk lakói jelenleg negyven olyan kukát adományozhatnak, amelyeket eredetileg a Perumnas parkba szántak. Most, ezzel az akcióval gyermekeink később utánozhatják.” – mondta a falumban az RT vezetője.

Büszke vagyok arra, hogy ezen a helyen élek. A gyorsan reagáló lakosok és a környezet mindig tiszta lesz, mert a lakosság törődik a hulladékkal. Ennek eredményeként úgy tűnik, hogy a környékemen nincs árvíz.

A falu csoportja elsétált a körülbelül két kilométerre lévő parkba. A lopás elkerülése érdekében véglegesen felszerelték a szemeteskukát. Érthető, hogy egy ekkora város területe hajlamos az ilyesmire. Csatlakoztam a nézéshez, és segítettem apának szögeket tenni a szemetes edény sarkaiba, hogy rögzítsék a deszkákat. Jó lenne, ha minden lakó ilyen lenne, mindenhol szocializálódna, barátságot építene a szomszédokkal. Főleg pozitív tevékenységekkel. Mostantól érzékenyebb leszek, és megtanulom, hogy minden jót azonnal meg kell valósítani. Jobb önmagadból kiindulni, mint a szívedben nyaggatni, ha valaki viselkedése nem felel meg a mi kívánságunknak.

"Edo, miért álmodozol? Azt mondta, segíteni akar apának?” – ébresztett fel apa köszöntése.

Megint birkóztam a lapáttal és a földdel, miközben időnként rendbe szedtem a korábban kirakott növényeket.
A másik oldalon láttam, hogy az öcsém, egy hozzá hasonló korú kisgyermek, mosolyogva nézett rám. Megfogta a popsit, amiből már csak néhány csepp maradt. Azt hittem, akkor üdvözölni fog, de kiderült, hogy csak a popsi-csomagolást akarta kidobni a szemetesbe, amit most telepítettünk.

– Okos nővér – motyogtam.

VÉGE

2. Egy személy Egy fa
(Istennő Fenntartható)

Valami hiba történt Jakarta felé vezető úton. A Pasteur fizetőkapuhoz vezető út mentén kivágott állapotban láttam pálmafákat, itt-ott szépen elrendezve, ez a legújabb bandungi specialitás? Halkan egy láncfűrész hangja kezdett hallani. Csak akkor jöttem rá. A fákat kivágják. A törzs átmérőjéből meg tudtam állapítani, hogy a fák nem voltak gyerekek tegnap délután. Lehet, hogy idősebb vagy velem. A pálmafa egykor a Pasteur Street fémjele volt, de ma már nem. Legalábbis attól a naptól fogva.

Pasteur jellemzői manapság a felüljárók, a Giant, a BTC, a Grand Aquila és a hihetetlen forgalmi dugók. Városunkban nem először végeznek nagyarányú nagyméretű fakivágást. Ezer jengkol magot ültettek el tiltakozásul, amikor kivágták a Jalan Prabudimuntur óriási fáit. A Szent ösvény, amely egykor árnyékos volt, ma terméketlen. Egyszerre sikoltozunk tehetetlenül. Nem kellene árat fizetni Bandung fejlődésének és virágzásának? A növekvő népesség kedvéért? Egy tovább robbanó jármű kedvéért? A külföldi rendszámokért, amelyek minden hétvégén az utcákat borítják? Egyes lakóival ellentétben a fa akkor sem tiltakozik, ha életének több száz éves élete egy héten belül véget ér.

Határozottan könnyebb egy fát kivágni, mint befogni az emberek száját. Egy legendás bandungi építész azt mondta egyszer: jobb neki azon törni az eszét, hogy a természeti feltételek szerint tervezzen, mint levágni. csak egy fa, mert az épületek egy pillanat alatt felépíthetők és lebonthatók, de a fáknak évtizedekbe telik, mire összenőnek nagy. Sajnos ennek a városnak a fejlesztése nem ilyen megértéssel zajlott.

Ezek a városvezetők és tervezők elfelejtették, hogy a város sikerének mércéje nem a hirtelen jött és szezonális jólét, hanem hosszú és töredékes erőfeszítés annak érdekében, hogy ez a város egy életen át fenntartható legyen, mint tisztességes és egészséges élethely a lakókat. Bandung egyszer 650 000 fa hiányára panaszkodott, de a kezében egy láncfűrészt tartott, amely folyamatosan vágott. Nem furcsa ez? Nem meglepő, hogy az emberek egyre önkényesebbek, a fontos a kereskedés és a boldogulás. Nem ezt a példát kapták? A lényeg az, hogy a projekt „nedves” és a zseb egyre vastagabb. Ahol a zöld projekteknek van pénzük, ott még pénzt is költenek. Jobb egy bevásárlóközpont vagy ACC kereskedelmi központ építése. Metropolisznak lenni, mintha az egyetlen választás lenne. Nem állhatunk meg egy pillanatra és gondolkozhatunk, igaz? identitás egy másik, talán jobb és bölcsebb, mint egy új metropolisz? Hiszem, hogy otthonról is lehet változtatni anélkül, hogy bárkire is várnánk. Ha hiszünk és aggódunk amiatt, hogy Bandungban nincsenek fák, tegyünk valamit. Kezdhetjük a One Man One Tree Mozgalommal.

Számolja meg a lakók számát a házában, és ültessen el annyi fát. Az udvar hiánya nem probléma, használhatunk edényeket, használt vödröket stb. A több földdel rendelkezők többet is ültethetnek. Tekints rá úgy, mint a jó cselekedetedre azok iránt, akik nem tudnak vagy nem akarnak ültetni. Üzenet az erkölcs egyszerű, egymás oxigénellátásáért felelősek vagyunk. Ha ez a városvezetés nem tud megfelelő várostüdőt adni, nem tud fák kivágása nélkül építeni, akkor dúsítsuk oxigénünket saját ültetéssel.

Tanítsd meg ezt gyermekeinknek. Fejlessze ki a zöld élet iránti érzelmeit. A cicák nemcsak aranyos háziállatokat készíthetnek, hanem kedvenc fáikat is, amelyek mindaddig elkísérik őket, amíg szülőkké nem válnak. Anyósom ezt álmodta. A ház előtt, ahol éppen laktunk, tucatnyi kávénövényt ültetett. Reméli, hogy unokája egyszer meglátja a kávéfa szépségét, akár vele, akár nélküle. Egyszerű érzelmei nemcsak a száraz Ligar-hegyek regenerálódását segítették elő, hanem a kávéfán keresztül az emléket is fémjelzi közte és unokája között. Ez a város amnéziás lehet. Új (és gyönyörű) arca kedvéért Bandung elszakadt a fák százaitól, amelyek számtalan emléket őriznek. Ez a város száraz lehet. A parkok száma ujjakon számolható, a körülmények sem érdekesek. De azok, akik ebben a városban élnek, dönthetnek úgy, hogy felébrednek, és nem csatlakoznak az amnéziához. A szívüket meg lehet őrizni attól, hogy meddővé váljon.

A házunk továbbra is tele lehet fákkal és különféle növényekkel. Holnap vagy holnapután, ki tudja? Bandung nemcsak 650 000 új fát kapott, hanem több millió fát is polgáraitól, akik nem akarnak hallgatni.

VÉGE

Így hasznos lehet egy informatív cikk a környezettel kapcsolatos rövid novellák példáiról.