Példa egy novellára indonéz nyelven

irodalom Indonézia igazán gazdag különféle művekben, amelyekre eddig büszkék lehetnek. Az egyik a saga. A mesék művekként is ismertek irodalom amelyet ma már ritkán találunk. A Hikayat egy régi prózai forma, amelyet régebben sokan találtak nyelv Maláj, amely történeteket, mesepillantásokat tartalmaz, vagy olyan történeteket, amelyek egy személy vagy a főszereplő csodájáról, csodájáról vagy nagyságáról szólnak. Röviden: a saga a malájban bemutatott meséhez hasonló irodalmi alkotásként mondható el, amikor történeteket mesél a történetek varázsáról.

Saga fajtái

A Hikayat két kategóriára oszlik, nevezetesen a tartalmi és az eredet kategóriára. A kategória alapján a saga tartalma a következőkre oszlik:

• Indiai eposz
• Jávai eredettörténet
• Folklór
• Történelem és életrajz
• Sztori iszlám
• Történet szintje

Eközben eredete szerint a saga négy osztályozásra oszlik, nevezetesen:

• Jávai befolyás
• Maláj őslakos
• Hindu befolyás
• Perzsa befolyás

Ebből a magyarázatból látható, hogy a ságát számos régió befolyásolja, például arab, perzsa, maláj, indiai és jávai. Néhány példa a mai napig nagyon ismert és legendás ságákra: Ezeregy éjszaka, Srí Ráma, Panji Semirang, Hang Tuah és így tovább.

A Saga jellemzői

A nyelvi struktúrából nézve a sagaírásnak vannak bizonyos jellemzői, többek között a következők:

1. Névtelen, a szerző ismeretlen
2. Statikus, nem tartalmaz sok változást, fix
3. Egy centrikus palota vagy egy királyi történet háttere
4. Kollektív és közösségi, közös tulajdon
5. Hagyományos, általában tartalmaz hagyomány és kultúra egy bizonyos területről
6. A nyelvismétlés használata
7. karakter oktatás, igaz oktatás
8. Gyakran elmeséli a jót, ami megnyeri a rosszat
9. csalódás

Példa Saga

• Hang Tuah története

Volt egyszer egy Hang Tuah nevű fiatalember, Hang Mahmud fia. A sellő folyóban élnek. Abban az időben a Duyung folyón mindenki hallotta a hírt, hogy Teng Raja Bintan kedves és udvarias minden népével szemben. Amikor Hang Mahmud meghallotta a hírt, Hang Mahmud azt mondta Dang Merdu nevű feleségének: „Menjünk Bintanba, egy igazán nagy országba, főleg, hogy szegény emberek vagyunk. Könnyebb nekünk ott munkát találni. " Éjjel aztán Hang Mahmud arról álmodozott, hogy a hold leesik az égről. Hang Tuah feje felett tele van a fény. Hang Mahmud felébredt, felvette a fiát és megcsókolta. Hang Tuah egész testének illatszaga volt. Másnap Mahmud elmondta álmát feleségének és gyermekének. Miután meghallotta férje történetét, Dang Merdu azonnal megfürdette és elengedte gyermekét. Aztán fiának adott egy fehér ruhát, inget és fejpántot. Ezután Dang Merdu, a Hang Tuah tagja kurkuma rizst és csirketojást evett. Az anya hívta a vallási vezetőket is, hogy imádkozzanak Hang Tuah biztonságáért. Amikor végzett, átölelte Hang Tuah-t. Hang Mahmud azt mondta a feleségének: "Jól fogunk vigyázni erre a gyermekre, ne hagyd, hogy messze játsszon." Másnap Hang Tuah a szokásos módon fát vágott a napi szükségletekhez.

Jött egy lázadó, aki a piac közepére érkezett, sok ember megsebesült, sőt meghalt törvény lázadó. Az üzlet tulajdonosa elhagyta üzletét és a faluba menekült. Bintan állam felfordulásban volt, és mindenütt káosz uralkodott. Valaki, aki elmenekült, azt mondta Hang Tuah-nak. - Hé Hang Tuah, nem akarsz meghalni, ha nem lépsz be a faluba? Azután szó Húzza fel Tuah-t, miközben fát vág: "Ennek az országnak vannak katonái, akik megölnek, ő meghal általa. "miközben beszélt, anyja látta, hogy a lázadó hadonászva Hang Tuah felé tart a kris.

Anyja a bolt tetejéről azt kiáltotta: "Szia fiam gyorsan elrohant a bolt tetejére". Hang Tuah nem hallgatott anyja szavaira. Azonnal felállt, és megtartotta a baltát, várva a lázadó haragját. A Hang Tuah elé került lázadók ezt követően többször leszúrták. Tehát Hang Tuah felpattant és kitért a férfi szúrása elől. Hang Tuah fejszét a lázadó fejéhez lendítette, halálra hasítva a lázadó fejét. Tehát valaki, aki szemtanúja volt az eseménynek, azt kiáltotta: "Nagy tiszt lesz belőle ezen a maláj földön".

A nagy hír barátainak, Hang Jebatnak, Hang Kesturinak, Hang Lekirnek és Hang Lekui-nak a fülébe jutott. Azonnal elrohantak Hang Tuahért. Hang Jebat és Hang Kesturi megkérdezték tőle: - Igaz, hogy baltával ölted meg a lázadókat? Hang Tuah mosolygott és így válaszolt: "A lázadókat nem tőrrel, hanem baltával kell megölni faipari."

Aztán az eset miatt a király nagyon hálás volt Hang Tuah létezéséért. Ha nem jön el a palotába, bizonyára a király behívja. Tehát Tumenggung más alkalmazottakkal is megbeszélte, akik féltékenyek voltak Hang Tuah-ra. Utána jönnek a királyhoz vita felett.

Tehát amikor őfelsége, a király trónján ült beosztottjaival. Tumenggung és néhány más barátja térdre esett. Imádták a királyt: „Tiszteld uram, bocsánatot és áldást kérek, sok hír érkezett fülembe az árulás létezéséről. Régóta hallottam a hírt. "
- Hé srácok, miről beszéltek pontosan? - kérdezte a király.

- Tisztelettel: nagyságos uram, alkalmazottaim tulajdonképpen nem mernek megjelenni, de Isten megteszi. - válaszolta Tumenggung.

- Szia Tumenggung, mondd csak ki, mi visszafizetjük - mondta a király.

Tumenggung így válaszolt: "Tisztelettel uram, kérem kegyelmét, csak azért, hogy idejöjjek, félek, de elmondom neked".

Miután őfelsége meghallotta a Tumenggungból kijött történetet, őfelsége megkérdezte: "Ki az a személy, Hang Tuah?".
- Ki merné megcsinálni Hang Tuah mellett? - válaszolta Tumenggung, és elmondta, hogy amikor a személyzet látta Hang Tuah-t egy lánnyal a palotában, akinek valamit terveztek királyság. A nő neve Dang Setia.

Féltem, hogy tesz valamit vele, ezért kísérővel jöttem vigyázni rá. Miután a király ezt meghallotta, mérges volt, mígnem az arca elpirult. Aztán azt mondta a gonosz szívű tiszteknek: "Menj, szabadulj meg tőle".

Tehát Hang Tuahról már nem hallanak az országban, de Hang Tuah soha nem halt meg, mert egy nagy tiszt kivételével Allah őre. Állítólag jelenleg Hang Tuah a Perak folyó tetején található. Ott ült minden batak és erdei ember királyaként. A király még most is szeretett volna találkozni valakivel, majd megkérdezte az illetőt, és azt mondta: "Nem akarsz feleséget?"

- Nem akarok másik feleséget - felelte.

VÉGE

• Abu Nawas története

A "Magic Bottle" soha nem áll meg, soha nem áll meg. Felsége mindig felhívta Abu Nawast, hogy keresse meg különféle kérdéseivel vagy ésszerűtlen feladataival. Ma Abu Nawast is behívták a palotába. Miután megérkezett a palotába, a király mosolyogva fogadta. "Mostanában gyomorproblémáim vannak. Személyes gyógyítóm azt mondta, hogy szélroham érte. Mondta őfelsége beszélgetést kezdett.

"Bocsásson meg uram, ha mit tehetek, amíg a király felhív engem" - kérdezte Abu Nawas.

- Csak azt szeretném, ha megfognád az engem támadó szelet és bebörtönöztetnéd. Felsége azt mondta.

Abu Nawas elhallgatott. Anélkül, hogy egy szó is kijönne a szájából. Nem gondolt arra, hogy elkapja a szelet, de arra gondolt, hogy bebizonyítsa, hogy a fogása a szél. Szél nem látszik, gondolta. Nincs semmi furcsább, mint a szél. Nem azonos a vízzel, amely ugyan színtelen, de formájában mégis látható. A király csak három napra adott időt Abu Nawasra.

Abu Nawas hazajött, és házi feladatokat hozott a királytól. Ugyanakkor nem tűnt szomorúnak, mert valóban hitt a sorsban. Abu biztos volt abban, hogy ha gondolkodik, lesz kiút a nehézségekből. Gondolkodással hisz abban, hogy adhat valamit más rászorulóknak, különösen a szegényeknek. Nem ritkán Abu Nawas ötletességéért aranypénzt hozott a király ajándékából.

Abu Nawas-nak azonban az elmúlt két napban nem volt ötlete a szél megfogására, nemhogy bebörtönzésére. Holnap volt az utolsó nap, és majdnem feladta. Abu Nawas képtelen volt aludni, mert azon gondolkodott. Talán ez volt a sors, mert úgy tűnik, hogy ezúttal Abu Nawast kell megbüntetni azért, mert elmulasztotta bebörtönözni a szelet. Bágyadtan haladt a palota felé. Lemondása között Aladdinra és az akarat lámpájára emlékeztetett.

- Nem láthatatlan a dzsinn? - mormogta Abu Nawas. Boldogan szaladt haza. A lehető leggyorsabban hazaérkezve Minden szükségeset előkészített, majd elindult a palota felé. A palota kapujában Abu Nawast olyan őrök hívták meg, akik már régóta ismerték. Sőt, a király őfelsége már régóta várta.

A király sietve megkérdezte Abu Nawast: "Börtönbe zártad Abu Nawas szélét?".

- Felséged - felelte hangosan Abu Nawas. Sugárzó arccal, miközben kivett egy dugót. Abu Nawas átadta az üveget a királynak. Őfelsége gondosan látta és figyelte az üveget.

- Hol van a szél, ó, Abu Nawas? - kérdezte a király.

- Felségemben, felség.

- Nem látok semmit - mondta ismét a király.

- Uram, a szél valóban nem látszik, de ha felséged meg akarja ismerni a szelet, kinyithatja az üveg kupakját. Mondta Abu Nawas.

A palack kupakjának kinyitása után a király nagyon rossz szagot érzett.
- Mi ez az illat, ó, Abu Nawas? - kérdezte a király

- Nagyuram, elrepültem, és beletettem a szelet az üvegbe, hogy az ne támadjon újra. Tehát egy palackba börtönöztem. " Felelte Abu Nawas, miközben megijedt.

A királynak nem volt szíve haragudni Abu Nawasra. Abu Nawas okait és magyarázatait ugyanis ésszerűnek tartják. Abu Nawast nem büntették meg, és életben maradt

VÉGE

• Ibn Hasan Syahdan meséje

Korszak Régen volt egy gazdag ember, Sheikh Hasan, rengeteg vagyon és pénz, híres minden országban, a leggazdagabb ember, Bagdad földjén él, amely mindenütt a legzsúfoltabb városként híres abban az időben.

Hasan sejk nagyon bölcs, szereti a szegényeket, szereti a rászorulókat, tanácsot ad a szűklátókörűeknek, emlékeztet hülye emberek, tanított ismeretek, jók, még akkor is, ha díjat kell fizetniük, ruhák vagy pénz formájában, mert ez sok követői.

Hasan sejknek, egy gazdag kereskedőnek volt egy fia, aki jóképű, csendes és kedves volt, körülbelül hétéves, Ibn Hasan volt a neve. Ibn Hasan vicces volt, mindenki örömmel látta, főleg a szülei. A gyermek azonban nem volt beképzelt, nyugodt, annak ellenére, hogy az élete elrontott volt, nem hiányzott belőle a ruházat, de Ibn Hasan nem szeretett dicsérni, emiatt szülei nagyon szerették.

Apja azt gondolta: "Milyen tévedésem van, szeretem a határokat, megfontolás nélkül, mi lenne, ha Végül, Nagy Isten haragja, engedetlennek kell lennem, képtelen vagyok nevelni a gyerekeket, tanulmányoznom kell ezt a tudományt hasznos."
Hívta fiát, a fiú azonnal felkereste az apját. Megsimogatta a fiát, miközben azt a tanácsot kapta, hogy mondja el a Koránt, és azt mondta: "Itt az ideje, hogy a fiam, valójában aggódom, de menj Egyiptomba, találd meg az erény útját.

Ibn Hasan így válaszolt: "Atyám, ne habozzon, nemhogy a dicsőségbe menjen, még a halál útján is, amit én élek" szüleim akaratának engedelmeskedem, nem utasítom el éjjel-nappal csak apám és édesanyám parancsait, akik szolgák később.
Hosszú történet, Ibn Hasan, aki bentlakásos iskolába járt, elvált szüleitől, szíve nagyon szomorú volt, anyja nem bírta a sírást. Meg kellett válnia kisfiától, aki még nem volt elég idős.

"Később, amikor Ananda megérkezett, a vándorlás helyére, vigyázzon, vigyázzon magára, mert az messze van" a szülőktől, ismernie kell az élet tudását, ne legyen makacs, gőgös és gőgös, érezze több tól től mások, gazdagnak érzik magukat és sértegetnek másokat. Ha ezt teszed, akkor az életed nem lesz boldog, mert mindenki ellenséges, senki sem akarja segítsen, ha rossz, akkor nem veszik észre, ha valaki a területén tartózkodik, ha a szajha megkapja baj. Vigyázzon, ne vegye félvállról a dolgokat.

"Amit mondtál, arra mindig emlékezni fogok, és a szívembe írom, imádkozom, hogy biztonságban legyek, remélem, nem rossz útra lépek, üzenet Anya, akit éjjel-nappal nézni fogok. "

Hosszú történet, Ibn Hasan elment, és két gondozója gyermekkora óta kísérte. Mairin és Mairun. Ők sétálnak. Érkezés Egyiptom központjába.

Egy nappal dél után Ibn Hasan sétált, és találkozott valakivel, aki Saleh nevű, aki éppen visszatért az iskolából. Ibn Hasan üdvözölte: "Honnan jössz?"

Saleh udvariasan válaszolt: - Hazajöttem az iskolából. Ibn Hasan ismét megkérdezte: "Mi az iskola?" Kérem, magyarázza el nekem.
"Az iskola a tudás helye, a tanulás, a számolás, az írás, az olvasás, az illemtan megtanulása, meg kell felelnie a szabályoknak."

Amint Ibn Hasan meghallotta a magyarázatot, milyen boldog volt a szíve, azonnal hazament a Kyai-ba, és engedélyt kért az iskolában való tanuláshoz, ismeretek után kutatva. Most mondd meg, mit vársz valójában? ”- kérdezte Kyai

Ezt azzal a céllal mondta, hogy tesztelje a hallgatót, hogy valóban tudást akar-e keresni, vagy csak ürügyként, hogy dicséretet kapjon. Ibn Hasan lehajtotta a fejét, és kissé zavarban válaszolt: "Meg akarom magyarázni, miért dolgozom ilyen keményen, fáradhatatlanul keresem a tudást.

Az emberek azt gondolják, hogy mivel apám gazdag, nem hiányzik belőle a pénz. De a véleményem nem ilyen, nagyon kínos lenne, ha apám meghalt, az összes vagyon a kezembe került, miközben nem tudtam rendesen kezelni. Ott látszik a szolga egyre ostobábbnak.

A gyermek rangja is megegyezik, bár nem haladhatja meg a szüleit, legalább meg kell egyeznie a szüleivel.
Tehát nyugodtan biztosítsa a kjaiit tanítványa kívánságaival, és engedje meg neki, hogy az iskolában tanuljon.

VÉGE

Ez egy informatív cikk az indonéz novellapéldákról. Hasznos lehet!